Hát megjött az előző blogban hőn óhajtott májusi eső, de ez nem igazi eső, csak a homok bőrét sötétíti ez a vízpermet, de a fenyőknek, fáknak már egy csepp sem jut belőle. Ez a vidék egy ideje már félsivatagnak minősíttetett, és az is. Ahhoz, hogy a kertben éljenek a fenyők, a növények, állandóan öntözni kell, napi 24 órában dolgoznal...

Szép számmal gyűltünke egybe az ünnepi hosszú hétvégre. Jöttek-mentek a vendégek, a kutyák csakúgy, mint az emberek. Május elsején eljöttek Szervó Katiék, Breki hajdanvolt gazdái és minden elképzelhető finomsággak kedveskedtek a panzió lakóinak, úgymint 2 zsák finom száraztáp, sütemények, sült oldalas, édességek és még ki tuja, mikkel. Megérkezett...

Mindenki jól van, Anita ma Pesten volt, mi pedig egész nap dolgoztunk. Mi, vagyis a kutyák és én. Ez látszatra úgy néz ki, hogy én dolgozok, a kutyák köröttem hevernek és alszanak vagy néznek engem. De mondom, ez csak a látszat, mert valójában kitartóan őriznek engem, és az se kisebb munka, mint az enyém. Ahhoz, hogy a kert valamelyest...