Ezek az év legszebb napjai. Zöld ruhát ölt a világ, a magasban akácvirágok illatoznak, a kertekben kutyák kószálnak. Most a gyíkászás a legmenőbb, szerencsére csak ritkán siker zölden-kéken ragyogó gyíkocskát. A fő gyíkász Tangó, igaz, ő ma nem volt itt, de vannak itt követői: Nacho, Hekla és Momó. Ma Momónak sikerült elkapnia egy rosszkor rossz...

Hát megjött az előző blogban hőn óhajtott májusi eső, de ez nem igazi eső, csak a homok bőrét sötétíti ez a vízpermet, de a fenyőknek, fáknak már egy csepp sem jut belőle. Ez a vidék egy ideje már félsivatagnak minősíttetett, és az is. Ahhoz, hogy a kertben éljenek a fenyők, a növények, állandóan öntözni kell, napi 24 órában dolgoznal...

Szép számmal gyűltünke egybe az ünnepi hosszú hétvégre. Jöttek-mentek a vendégek, a kutyák csakúgy, mint az emberek. Május elsején eljöttek Szervó Katiék, Breki hajdanvolt gazdái és minden elképzelhető finomsággak kedveskedtek a panzió lakóinak, úgymint 2 zsák finom száraztáp, sütemények, sült oldalas, édességek és még ki tuja, mikkel. Megérkezett...