Tavaszi játékok

Rég nem írtam már blogot, amit hibámnak tekintek és igyekszem orvosolni. Nem azért nem írtam blogot, mert nem szeretek blogot írni, nagyon is szeretek, hanem mert hetek óta a panzió bővítésén dolgozom látástól vakulásig - na jó, nem addig -, és a blogírásra már nem maradt erőm. Az átalakítás lényege, hogy az egész hátsó részt, az erdőt, és a Nagykutyaudvart elkerítettem, a kecskeólat meg átalakítottam egy lakható házikóvá, ez lesz az én munkahelyem. Szóval mostantól minden nap hajnaltól napestig együtt lehetek a kutyákkal, tudok ott enni, aludni, olvasni, kivezettem az áramot és a végén burkoltam a homokot bontott téglával. Holnap lefényképezem és megmutatom a nagyérdeűnek is. Ott aztán kedvemre blogolhatok akár egész nap, mert kitelepítettem egy régi asztali gépet is, amin még Windows XP van.
Na de a lényeg nem is ez, hanem az, hogy az én négylábú barátaim jól vannak, szépek, egészségesek, jókedvűek. River és Kyle, ahogyan mondani szokás, már régi motorosok, napközben leginkább pihennek vagy vadgerléket űznek. Segíti ebben őket Félix, bár ő bárkit szívesen űz, a Rolling Stones Street Fighting man című dala jut róla eszembe, amit Utcai verekedőnek fordítottak hajdanán, még Komjáthy György műsoraiban. Félix rendkívül okos, játékos kiskutya,folyton felkínál az embernek valamit eldobásra, mert azt mindennél jobban szereti. De azért egy kis lökdösődésért nem megy a szomszédba. Nemúgy Bubu, ez a valóságos kis négylábú manöken, ő nem lökdösődik, hanem egyenesen odakap, ha valami nem tetszik neki. Persze ezek csak amolyan óvodás cívódások és csak egyszer-egyszer fordulnak elő a vita hevében, hogy kié a labda vagy kié a faág. Persze nem mindenki civakodik, így Gréti, Veronika, Marci és Breki is távol tartja magát minden cívódástól, úgy látom, Breki rangon alulinak érzi a kutyavitákat. Breki nagyon nehéz időszakát éli, neki kellett átvenni Bajkál után a főnöki pozíciót, és ez bizony nem kis feladat se kutyának, se embernek. Breki nagyon igyekszik és jól is csinálja, bár időnként még elbátortalanodik. Marcika továbbra is vigyázzülésben őriz, Veronika meg játszik az újonnan érkezőkkel vagy Nyuszifüllel. Breki, Veronika, Marci és Nyuszifül tudják, hogy ők a házhoz tartoznak, ellentétben a vendégekkel, és úgy is viselkednek. Breki kivételével nagyon kedvesek mindenkivel, de valahogy mégis elkülönülnek. Breki is kedves lenne, ha nem kellene hoznia a kötelező főnökmutatványt, aminek a lényege, hogy az újonnan érkezőre rámorogjon valami efélét üzenve: "Aztán jól viseld ám magad! És ezt mindenki meg is fogadja, úgyhogy az egész Macskavárt elárasztja a jóság. A kutyajóság.