Ágyő január!

Napok óta szitál az eső, a fenyőknek kevés, de a kutyáknak sok, mert hamar átáztatja a bundájukat. Azaz átáztatná, ha kint lennének, de a nap nagy részét bent töltjük, így szárazak és boldogok, mert együtt vagyunk. Néha persze kikívánkoznak, de 10-15 perc múlva újra bejönnek. Ventó a legfázékonyabb, Léna szeret a legjobban kint lenni. Marcika és Breki is viszonylag sokat időznek kint, dehát ők a panzió négylábú dolgozói, nekik ez már-már kötelező. Nem úgy Veronka, aki bár szintén dolgozó és szeret kint nyargalászni, de az ő dolga a játék. Minden érkező kutyát ő vár a kapuban és azon nyomban játékra invitálja a néha megszeppenve érkező vendéget. Hallom-látom, amint azt mondja neki: Ne félj te semmit, nagyon jól megleszünk itt, látod, máris játszhatunk, és közben barátságosan megnyalja az illető képét. Süti kétóránként jár ki, nagyon kedves és rendes kutyus, akárcsak Benike, a kicsi a bors de erős kiskutya, akinek a csaholásától visszhangzik a ház. Csendesen folydogálnak a napok, nem történik semmi különös, de lassan már kezd történni: lopakodik felénk a tavasz.