Bendegúz és a kutyák

Bendi, azaz Bendegúz tízéves-forma rátermett fiú, az esze mint a penge, remek a gyakorlati érzéke csakúgy, mint a tájékozottsága. Vezetett már motoros kishajót, autót, ért a kutyákhoz, az édességet módfelett szereti, de ami sokkal fontosabb, szereti Fekete Istvánt! Igen, egy 21. századi kisfiú, aki quadozik, supozik, szeret vásárolni az Auchanban, de éppúgy szeret fúrni-faragni, kerti munkákat végezni, kedves, remek társalgó és... szereti Fekete Istvánt! A Tüskeváron már túl van, most a Téli berek van soron. Tényleg elmélyedt a Tüskevárban, ma föltettem neki néhány kényes kérdést, például azt, hogy mi az a guberálás, ki volt az osztály legerősebb fiúja és hogy hívták Kengyel menyasszonyát. Mindegyikre tudta a választ, márpedig aki ezekre a kérdésekre tud válaszolni, az bizony elmélyedt Fekete István varázslatos univerzumában. Megkérdeztem tőle azt is, hogy mi szeretne lenni. (Istenem, hányszor szögezték nekem is gyerekkoromban ezt a gyomrost, gondolom, Bendi éppúgy utálta ezt a kérdést, mint én hajdanán. A válasza meglepő volt és cseppet sem mulatságos:
- Szívsebész.
- Miért éppen szívsebész? - folytattam a kellemetlenkedést.
- Mert agy nélkül lehet élni, de szív nélkül nem.
Lett egy kis csönd.
Egyébként változatos volt a napunk, öntöztünk, kutyagumit szedtünk, bevásároltunk, jókat ettünk. A reggelit én készítettem, szalonnás rántotta volt, természetesen Kovács Zoltán hentesmester fültölt szalonnájával. Volt még 3 pálcika garnéla, azt is megsütöttem, imádta. Aztán palacsintát sütöttek Boglárkával és Louisonnal, a worawayeseinkkel, tényleg sütötte ő is, sőt, a levegőben meg is perdítette a palacsintákat, és azokból is bevágott vagy négyet. Ebéd előtt megevett még egy Mars csokit, ebéd után pedig egy Magnum jégkrémet. Aztán valami Haribo nevű cukrot szopogatott és dobozos Coca-Colát ivott hozzá. Én ezeket a szívem mélyén nem támogattam, de akkor hirtelen feltolult bennem a gyerekkorom, hogy milyen módfelett szerettem-szerettük az édességet, és ájulásig tudtuk enni, már ha a szüleink ezt hagyták. Hát itt most kt gyerek is éppúgy imádta, Bendi és Louison, mert bár kivételesen okos és mértéktartó ifjú, de édesség dolgában nem ismer tréfát, úgyhogy Bendivel versenyt ettek csokiból, karamellás palacsintából és jégkrémből. Én meg boldogan néztem őket. Akárcsak a kutyák, bár az ő szemükben valamiféle hamiskás kíváncsiság bújkált, ami Lokinál odáig fajult, hogy egy óvatlan pillanatban kivette  Bendi kezéből a még megkenetlen palacsintát és egy félfordulatot téve felfalta. Mind nevettünk a dolgon és megdicsértük Lokit, hogy milyen ügyes. Aztán délután megjött Bendi nagymamája, aki be is jött a Mexikóba és megette a Bendi által neki sütött és megkent palacsintát, miközben jót beszélgettünk és megismerkedett Boglárkéval és Louisonnal is, aztán elmentek Herohoz, aki szegény most nem részletezendő okból otthon, egyedül töltötte a napot. A kutyák egyébként jól vannak, boldogok, fürdenek, játszanak, esznek-isznak-alszanak, és persze szeretettel üdvözlik imádott gazdijukat innen, a Macskavárból a 2026. év július 28. napjának estéjén.