Zseton, csak egy tacskó... volt. 

Zsetonról korábban már írtam egy blogot, ez volt az első mondata: "Tegnap itt volt napköziben Zseton, a 13 éves tacskó. Rém nagy egyéniség, tüzes, bátor, akaratos, addig veri az asztalt, amíg el nem éri, amit akar."
Pár napja volt csak, hogy szokása szerint bebillegett és nyomban elkezdte jól érezni magát. Lazasága, hányavetisége, kivételes intelligenciája és kedvessége elragadott bennünket. Most őt ragadták el. Pár perce kaptuk ezt a levelet, idemásolom.

Kedves Macskavár!

Nehéz szívvel szeretnénk megosztani veletek, hogy Zsetonka a mai napon elhunyt.

Szeretnénk szívből megköszönni azt a rengeteg figyelmet, gondoskodást, türelmet és szeretetet, amelyet az elmúlt másfél év során kapott tőletek.
Mindig nyugodt szívvel bíztuk rátok, mert tudtuk, hogy jó helyen van, vigyáztok rá, és elfogadjátok őt olyannak, amilyen volt:
akaratosnak, néha hisztisnek, ugyanakkor játékosnak, szerethetőnek és különlegesnek.

Különösen hálásak vagyunk azért, hogy idős korára, nagyrészt a Macskavárnak köszönhetően, ennyire megbarátkozott a többi kutyával, legyenek azok akár kis-, akár nagytestűek.
Nagyon szeretett hozzátok járni, és minden alkalommal boldogan, élményekkel telve tért haza.

Zsetonkának boldog 14 éve volt, amelyhez ti is nagyon sok szép élménnyel járultatok hozzá.
Jó érzés arra gondolni, hogy boldogan távozott, és most már a kutyamennyországban játszik tovább a többi kis- és nagykutyával, ugyanolyan örömmel, ahogyan nálatok tette.

Köszönjük, hogy ilyen szeretettel vigyáztatok rá, és hogy a Macskavár Zseton számára egy olyan hely lehetett, ahová mindig örömmel érkezett.

Hálás szívvel:

Sándor család
(Sándor Dávid, Sándor Norbert, Sándorné Gönczöl Irén)