Egy nehéz nap éjszakája

Ki ne ismerné ezt a Beatles-dalt- és filmet. "It's been a hard day's night, and I've been working like a dog."  Úgy fordítják általában, hogy "Ez egy nehéz nap éjszakája, annyit dolgoztam, mint egy kutya." Hát a mi tegnapi napunk - éjszakánk sem volt sokkal könnyebb a Beatles-énél.
Hál' istennek sokan vagyunk-voltunk-leszünk, és ez azzal is jár, hogy mindig történik valami. Először is vegyük sorra, ki az a sok, íme: Bandika, Kyle, Gréta, Bella, Brúnó, Samu, Ödön, Manó, Maszat, León, Veronika, Nyuszifül, Zseton, Niko, Bajkál és Breki. Nos, ennyi derék eb jelenléte garantálja a fordulatokban gazdag érdekes eseményeket, ezekből idézek most föl hártat.

I. A híd túl messze van
Van nekem egy hidam, a számban hordom. A fogorvosom annak idején a fogkímélés miatt javasolta az un. teleszkópos fogat, így nem kellett egy egészséges fogat lecsiszolni, hogy a híd pillére lehessen. Mivel az ilyen teleszkópos híd nem ragasztott, így minden nap ki kell venni és megtisztítani. Nos az én kis hidacskám épp ezért landolt a kisasztalon, amikor Veronika, a mi tarkaeszű vizslánk hipp-hopp ott termett és... Igen. A kutya szájából az én fogsorom villogott felém. Dermesztő látvány volt, az meg már valósággal kétségbeejtő, amikor hallottam, hogy szeretett vizslám ropogtatja a zsákmányt. Veronika elérhetetlen távolságban randalírozot, táncolt a fogammal, és akkor eszembe jutott a film, A híd túl messze van, és hirtelen mintha jobban megértettem volna az Arnhem-híd elfoglalására tett erőfeszítések hiábavalóságát. Tudtam, hogy semmi esélyem, de azért próbálkoztam szép szóval visszaszerezni azt, ami az enyém. Végül is visszakaptam apróbb sérülésekkel, Veronika letette a fenti nappali kanapéjára. Megilletődve vizsgáltam az én visszafoglalt hidamat, és csodálattal gondoltam a technológiára, ami ilyen kemény anyagokból képes fogakat  építeni.

II. Kyle, a séf

Anita Pesten volt, és én vacsorát készítettem neki, mégpedig zuzapörköltet kacsazuzából. A zuzapörkölthöz csakis nokedli dukál, azt még sosem csináltam, úgyhogy minden figyelmemet a nokedlikészítés fázisaira összpontosítottam, amikor megpillantottam a konyha és előszoba közötti ablakon kb. másfél méterre egy ismerős kutyafejet. Ez pedig úgy lehetséges, hogy a zuzapörkölt az előszobában a tárolóasztalon pihent tőlem kb. másfél méterre, csakhogy az ablak túloldalán. A kedves ismerős nem volt más, mint Kyle, aki pedig kinyitotta neki az ajtót, nem volt más, mint a mi drágalátos Veronikánk. Mert Veronika minden ajtót kinyit vagy azért, hogy a bentieket kiengedje, vagy azért, hogy a kintieket be, ezúttal ez utóbbi történt. Azt hiszem, látta, hogy Kyle sóvárog valami után, ami bent van és finom illatokat áraszt magából, úgyhogy egy laza mozdulatta beengedte, Kyle pedig fölugrott az ülőkére, onnan az asztalra, és ördögi ügyességgel levette a fazékról a piros fedőt, és nekiállt fölfalni a vacsoránkat. Váratlanül ért a látvány, mivel éppen életem első nokedliját próbáltam kiszaggatni. Villámgyorsan cselekdtem, így a pörkölt felét megmentettem. Kicsi vízzel felöntöttem, mert Kyle alig hagyott a szaftból, és főztem még egy kicsit. Végre Anita is hazaért, és nagyon ízlett neki minden. De ezzel még nem volt vége a napnak.

III. Bezáródva
Hát ezen nincs sok magyarázni való. Amikor este 10 körül kimentünk a kutyákkal, azaz csak kimentünk vóna, ha a bejárati ajtó kinyílt vóna. De minden próbálkozásunk ellenére a bejárati ajtó nem nyílt ki, a kulcs elvesztette a zárat irányító képességét. Mit volt mit tenni, kimásztam a nappali ablakán, szerszámokat vettem magamhoz és nekiálltam kifeszíteni a vasajtót. Hát, ennél meddőbb erőfeszítéssel kevéssel próbálkoztam életemben. Szinte hallottam, hogy a vasajtó jókedvében a térdét csapkodja az én feszítővasas próbálkozásaim láttan. Mit volt mit tenni, belülről kibontottam az egyik plexiüveges ablakot, és azon adogattam ki a kutyákat Anitának, a dolgok végeztével pedig ugyanezt csináltuk, csak fordítva. Kb. 11-re végeztünk cakk-pakk mindennel, és akkor jöhetett a jól megérdemelt pihenés. Íme, egy nehéz nap éjszakája.