Föltámadás (Breki naplója)

Már megint nekem kell írni a naplót, mert Zoli az egyik kezét nem tudja használni. Most egy nagy fehér kötés van az ujján, mert tegnap Marcika véletlenül átharapta az ujjbegyét, de közben kificamodott a térde is nem sokkal azután, hogy Kyle megette a sonkát. Ez azért volt, mert Hero és Marcika összevesztek, ugyanis Marcika folyton morgott Herora, amire pedig semmi oka sem volt, mert Hero igazán kedves kutya, szép, pettyes német vizsla. Marcika aztán addig addig morgott, mígnem Hero is visszamorgott, de nemcsak visszamorgott, de meg is cibálta Marcika bundáját. Zoli rosszkor nyúlt oda, és Marcika hátrakapott, és kész volt a baj. Zoli se járni, se fogni nem tudott, pont akkor vitték el Májlót és Lolát, a két kis tacskót, akik sehogy se akartak odamenni a gazdájukhoz. Na, pont ekkor kezdődött a civakodás, ami nem volt komoly, egyikőjük se sérült meg, csak Zoli, de Marcika visított, mint akit nyúznak. A gazdik ott álltak a kapuban, Zoli telefonja ekkor elkezdett csörögni, na és ekkor tette Zoli azt a rossz mozdulatot. Ma orvosnál is volt, ott kötözték be a kezét, és ezért írom én megint a naplót. De folyton elkalandozok. Ma délelőtt mind együtt voltunk Zoli új szálláshelyén, a Dioganészban, ami nemrég még kecskeól volt, de mostmár Dioganész, amiről persze fogalmam sincs, hogy eszik-e vagy isszák ezt a Dioganészt. Zoli azt magyarázta nemrég, hogy Diogenész egy hordóban lakott és nem volt szüksége semmire, hogy szabad és boldog legyen, csak némi élelemre meg vízre meg napfényre. Hát ezek szerint én is lehetnék Diogenész, mert nekem sem kell más, csak élelem, víz meg napsütés. Na de Zoli nem Diogenész, hanem Dioganész, azt montja, azért, mert ő elsősorban is trágyamester, vagyis ganézik, ezért ő Dioganész. Hát ezek a dolgok nekem magasak, mint ahogy magas volt a mai magyarázat is, ami arról szólt, hogy volt egy Jézus nevű ember, aki pénteken meghalt, de vasárnapra már fel is támadt, és hogy az emberek mód nélkül tisztelik és szeretik ezért. Azt, hogy meghal valaki, azt már értem, mert nemrég meghalt az én Mesterem, Bajkál is, aki nélkül olyan üres lett itt a világ, de azt, hogy föltámadni mit jelent, azt nem értem. Támadni, azt igen, olyat már láttam, de föltámadni! Úgy láttam, a többiek sem értik Zoli magyarázatát, pedig még a bekötött ujját is fölemelte, hogy még jobban figyeljünk. Sokan voltunk, körbeültük Zolit és hallgattunk. Persze nem mindenki, mert sokan inkább szaglásztak meg mindenféle mással foglalkoztak, de például Loki nagyon figyelt. Loki nagyon okos, kedves kuyta, mindenki szereti, fekete, mint a csíbor és nagyon szereti a labdákat visszahozni. Ugyanolyan fekete Floki is, a labrador, ő a legjobb közülünk. Amikor a kutyaerdőbe kellett mennünk, Lédi és Béli kiásta a kerítést, és mind kiszöktünk, de Floki nem szökött ki, békésen hevert a föltépett kerítés belső oldalán. Van egy harmadik fekete kutyánk is, Lujzika, hát ő is pont olyan kedves, mint Floki vagy Loki. Lujzika bent alszik, mert hamar megfázik és olyankor folyik az orra, de bent alszik Floki és Loki is, pedig az ő orruk nem is folyik. És persze bent alszanak a picik, Benike, a csöppnyi yorki, aki éles babahangon beszél és folyton megugatja Minyont, Fifike, a pöttömnyi széles járású fenevad, azért hívjuk így magunk között, mert nagyon fenyegetően tud ugatni, aztán Chili, aki úgy mutatkozik be, hogy ő Jack Russel, nem tudom, honnan veszi ezt, aztán Bjuti, a csöppnyi házőrző, akit egy tanyáról mentett ki a gazdája, ahol egy nagy láncon szenvedett szegényke, aztán még Nyuszifül, aki akkora sztár már Pécsett is, hogy nem kell külön bemutatnom, amúgy a mostohatestvérem Veronikával együtt, aki a játékért felelős vizsla, és Marcikával, aki átharapta Zolit. És persze bent van Bogyóka, aki, ha nem lehet Zoli közvetlen közelében, torka szakadtából ugat, és Nina is, az igazságosztó kutyanindzsa. De mi, az igaziak kint alszunk, mert mi nem vagyunk elkényeztetett városi ficsúrok, legelsősorban is én nem vagyok városi ficsúr, aztán nem városi ficsúr még Kyle, River, Marcika és Nico, a fess ifjú gavallér. Kyle és River az unokatetsvéreim, nagyon szeretem őket, főleg Kyle-t, akivel ketten irányítjuk itt az életet, bár azt nem tudom megmondani, hogy mit értek ez alatt. A végére hagytam Műzlit, a nagyon eredeti különc uszkárt, aki tavaly a tépményeiről vált ismertté, a tépményeit Zoli be is mutatta a blogjában, Műzlit pedig akkor Medveczky Műzli Jenőnek hívták. Szóval mind megvagyunk, mind jól vagyunk, és Marciék civakodását leszámítva mind testvéri békében töltjük a húsvétot. A legsztebb példát Loki mutatta testvériségből, amikor visszahozta a labdát és letette Floki elé, hogy most szaladjon ő vele. Zoli azt mondta, hogy kutyák között ilyet még nem is látott, mert a kutyák is sokszor olyan önzőek, mint az emberek, de azért mégsem annyira. Zoli egy példát is mondott az emberek önzőségére. Valami Lukács egyszer állítólag azt írta, hogy akinek van két inge, az az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs. Zoli azt mondja, hogy ma már ezt írná ez a bizonyos Lukács: Akinek van két inge, már csak egyet kell szereznie, hogy három legyen. Én nem viselek inget, úgyhogy nekem édesmindegy.

Breki