Forrest Gump a Macskavárban

Kedd este, egyedül vagyok, Anita Pécsett, Annamariék Imecsen, a kutyák már pihennek. Minyon is hazatalált végre, itt alszik félig a klaviatúrámon. Mi mást tehetnék, minthogy blogírásra adom a fejem. Annyi minden tolakszik a fejemben, amiket még meg kéne írnom erről a nyárról, de hát hogyan is lehetne egy nyarat megírni. És hát még vége sincs, de azért a java ellobbant már. Emlékszem még arra a nyomott hangulatra, amit augusztus második felében szerintem minden pedagógus megtapasztalt: mindjárt vége és kezdődik elölről minden. Én már primér nem érzem ezt, de amikor a gazdik jönnek a kutyákért a nyaralások után, akkor azért meg-megcsap a szelet. Mert a nyaralás nagyszerű dolog, és hát – honvágy ide, honvágy oda – nem könnyű a kék Adriáról megérkezni a kiskun sivatagba. Vannak, akik csak 3-4 napra mennek, vannak, akik 3-4 hétre. A nyaralás még akkor is jó, ha valami miatt rosszul sül el. Mert ki kell mozdulni évente egyszer-kétszer, hogy ane zavarodjunk meg az élet monotonitásától. És hát oly gyorsan elrepül az a pár tenger vagy Balatonszagú nap, és már jönni is kell haza. Sokszor érzem azt, hogy a hazaérkezés melankóliáját a kutyák tudják csak oldani. Mert azok a találkozások, a rég nem látott gazdi és az ő szeretett kutyája öröme mindenkit kárpótol azért a kis melankóliáért. Most is, mint szinte mindig, remek társaság verődött össze a kertben. Kezdem Kyle-val és Riverrel, ők vannak itt a leghosszabb ideig. Kyle, mind leendő kutya-don (Don Kyle) készül a feladatra és egy pillanatra sem esik ki a szerepéből. Nem játszik senkivel, arra a szintre ő már nem ereszkedhet le, be barátságos fensőbbséggel járja végig a falkáját és azt mondja mindegyiknek: Légy nyugodt, barátom, minden rendben lesz! És a többiek tudják, hogy Kyle nem beszél a levegőbe. Emellett azért Kyle folyton egyeztet Bajkállal, és Bajkál bölcsen helyben hagyja Kyle elképzeléseit. Breki is folyton velük van, néha ki-kicsak a trojkából, mint annak idején a végvári vitézek, és odasóz valakinek, mint anno a mi vitézeink a kontyos töröknek. Gréti nem vesz részt ebben a főnökösdiben, őt igazán nem érdekli az utódlás. Nagyon szeretném már, hogy Gréti és Kyle ellenségeskedése megszűnjön végre. Harmadik éve tart ez a mosolyszünet, eredetileg egy sima pozicióharc colt, de aztán elmérgesedett és olyan lett, mint a Capulet Montague viszály. Nem tudják már, mi bajuk egymással, csak azt, hogy valami bajuk van. Egyik este Nina valahogy kinyitotta a Nagykutyaudvar reteszét, ahol Bajkál, Breki és Kyle töltötte volna az éjszakát, így aztán mindenki a Macskavári kertben pihent. Kyle és Gréta a sötétben nem látták egymást, békésen szunyókáltak. Pirkadt, amikor fölkeltünk és kimentünk a kicsikkel dolgukat végeztetni és ekkor a következő jelenetnek voltunk tanúi: Kyle és Gréta pont a terasz előtt összetalálkozott. Megálltak egymás előtt, Kyle elkezdte ráncolni a homlokát, Gréti meg rávetette magát. De ez már csak olyan tessék-lássék kutyabirkózás volt, nagyon hamar vége lett és semmilyen sérülés sem történt. Úgy láttam, hogy tényleg nem tudják már, mi is a problémájuk egymással, úgyhogy reményeim szerint az utolsó kakaskodásuk volt ez. Itt van aztán Ventó. Ventótól tartottam kisség, lévén kan kutya, és feltételeztem, hogy Kyle-val majd froclizzák egymást. De semmi ilyesmi nem történt. Ventő igazi gentleman, okos, figyelmes, kötelességtudó, nagy önfegyelemmel rendelkező vadászkutya, aki mindenkivel nem csak hogy kedves, de udvarias is. Soha nem tolakszik semmiért, többnyire munkával tölti a napjait, vagyis őriz és figyel, de azért sokat játszik is a többiekkel, főleg Heroval, aki szintén kan és ezért szintén tartottam tőle, de akárcsak Ventó esetében, teljesen felesleges volt ez az előre aggódás- Hero kissé hasonló karakter, mint Ventó, de ő még gyerek és szertelen, ám a képességei kiválóak. Ventóval régi barátok, sokat lógnak együtt. A falka legfiatalabb tagja Boglárka, a 7 hónapos szépséges és félénk komondor, aki jó sokáig itt lesz, bár hétvégenként hazaviszik Bugacra. A falka minden tagja tudja, hogy Bogi félénk, és ki is használják ezt, meg-megijesztik, kergetik, pedig ha tudnák… Ha tudnák, hogy ez a termetes kutyaékszer egyszer ha úgy istenigazából rájuk mordulna, akkor beállna a nagy kutyakuss. De Bogi még nem tudja, hogy milyen hatalmas ősi erő és tudás rejtezik benne, de egyszer majd meg fogja tudni. És akkor lesz nektek nemulass, tökmagok😊 Merthogy még a picik is megkergetik Boglárkát, ha úgy hozza a kedvük, Pont úgy van ez, mint hajdan az óvodában volt, a kutyák sem kegyetlenebbek, mint a gyerekek, sőt! Mert például a mi Veronika vizslánk inkább bátorítja Bogit, de mindenki mást is, egészen rendkívüliek a kommunikációs képességei. Különben 3 vizslánk is volt a héten, de ma elment Bogyó, így csak kettő maradt, Rózi és Veronika. Rózi teljesen beilleszkedett, nagyon intelligens, kedves kutyus, mindent együtt csinál a többiekkel. A kicsikről majd holnap írok. Most úgy érzem magam, mint Forrest Gump, amikor 3 év 2 hónapi futás után egyszerre csak megáll, és azt mondta: Azt hiszem, elfáradtam. Jó éjt!