Forró napok, boldog kutyák

Legelőször is azért adtam ezt a címet, mert a napok valóban forróak, a kutyák pedig pont úgy néznek ki, ahogyan én a boldog kutyákat elképzelem. Mosolyognak, kergetőznek, birkóznak, fürdenek, esznek, alszanak és még számos kutyadolgot művelnek, amit én megpróbálok megérteni. A fő műsorszám persze a fürdés és a slagből jövő vízsugár megharapása. Örök feladványa ez a kutyáknak, hogy miért nem lehet megharapni azt a valamit, ami pedig ott van, látható, érezhető, csupa víz lesz tőle a kutyapofa, de valahogy mégse megy. Mintha a semmit harapdálná a szegény eb. Ma a boldogságversenyt Joschi, Csáki, Mázli és Nasi nyerte holtversenyben. Joschi és Mázli szinte betörte a kaput, láthatóan rendkívüli örömüket lelték a megérkezésben, aztán amint bejutottak, fejvesztve rohantak a Mexikóba, ahol a többi kutya várta őket körbeszimatolásra, ismerkedésre, barátkozásra, játékra. Joschi kifejezetten szeretett volna Ventóval is játszani, de Ventó lerázta magáról a kölyköt, egy darabifg csak kitért előle, de aztán keményebben rászólt, Joschi erre elpityeredett, és megértette, hogy tekintélyes, meglett vadászkutyákat nem lehet csak úgy játékra hívni. De Joschi nem adta fel, Marcikával próbálkozott, nahát, vele aztán próbálkozhatott, Marcika morogva utasította vissza az ajánlatot. Na de ott volt Mázli, Mira, Nasi, Veronika, Nyuszifül Elza és Csáki! Mind majd megvesztek jókedvükben, Nasi az eldobott botokért versenyzett Ventóval, Csáki bukfenceket is hányt és majdnem mindenkivel birkózott. Jókedvében nekiszaladt a nagy kutyáknak is, akik kivétel nélkül kedvesen fogadták a szertelen ifjú vad közeledését. Csáki nővérkéje Szofika, a szépkorú csivava, aki szintén imád kint lenni és barangolni a kertben. Ha már a szépkorúakról beszélünk, nem hagyhatjuk ki Sütikét, a zsémbes öreg nénit, aki tényleg úgy viselkedik, mint a gyerekek rémálmaiban előjövő zsémbes néni, aki rájuk szól, hogy ezt se szabad, azt se szabad. Süti rá-rárohan a játszókra és szétzavarja őket vad ugatás közben, aztán visszatér a helyére és pihen. Van, aki az asztalon szeret pihenni, az asztali brigád díszpéldánya Fifike, róla szinte csak olyan képet tudtam eddig készíteni, amin az asztalon áll. Hát, volt régen olyan, hogy asztali bor, fogalmam sincs, mit értett ezen a szocializmus forgalmazója, most már van asztali kutya is, ezen viszont pontosan tudjuk, hogy mit kell érteni:) Van aztán még a csöndes brigád, náluk a brigádvezető Buksi, a brigád pedig 4 tagú, Bogyó,  Pici, Zsömi és Mira. Ők mindig mindenütt ott vannak, mindenben benne vannak, de nem kezdeményezők, inkább csak résztvevők, bár Mira, az én szeles Mirácskám azért kezdeményez néha, leginkább azt kezdeményezi, hogy simogassam meg a buksiját, ő meg cserébe megnyalja a kezemet. Ma elmet a két rettenetes hangű, Maszat és Ella. A kutyák meg mintha csak a János vitéz sorait imitálnák: ""Faluvégen nyája mig szerte legelész, Ő addig subáján a fűben heverész." Csak míg a versben Jancsi heverész, a valóságban a kutyák heverésznek, körülöttem.