Hekla, Marci, Tangó és Zserbó

Hekla szombaton érkezett és azon nyomban családi kutyaként kezdett viselkedni. És igen, Hekla valóban családi kutya, de nemcsak azért, mert a gyerekeinké, de legfőképpen Fruzsié, hanem mert valahogy azonnal tudta, hogy ez (is) az otthona. Végtelenül kedves, felszabadult, okos lény, ha kitanulja a mesterségét, akkor terápiás kutya lesz belőle, aki talán majd beteg vagy fogyatékkel élő gyerekeknek fog segíteni. Marci termetre, kinézetre és nemességében is sokban hasonlít Heklához. Megejtő a szolgálatkészsége és a kedvessége, hűségesen őrzi a bejárati ajtót, szándéka szerint éjjel is ezt tenné, de olyan hidegek ezek az esték, hogy Marcit beviszem a karomban, mert amúgy magától nem jönne be a házba. Dehát mindenki bent van, nem lehet az, hogy Marci egyedül legyen kint ebben a fakrasordító hidegben. Tangó és Zserbó napköziben voltak, mindketten kissé tartózkodóak, azám, de ez már csak múltidőben igaz, mert Zserbó, Tangó, Marci és Hekla igazi barátságot kötött ma. Olyanko voltak, mint a boldog óvodások, felváltva kergetőztek, birkóztak, aztán aludtak kicsit, aztán megint csak... nem folytatom. Szépséges kutyanap volt a mai:)