Húsvéti pillanatok (Breki naplója)

Kedves Gazdik, mindannyian jól vagyunk, szép az idő, Zoli most nem tud blogot írni, mert megsérült a bal keze, annak is a mutatóujja, pedig nagyon szerette volna megírni ezt a blogot, az lett volna a címe, hogy "Na, vajon kinek a bendőjében landolt a húsvéti sonka?". Annyit elárulhatok, hogy a barátom, Kyle a mancsával kinyitotta Zoli új lakhelyének, a Dioganésznak az ajtaját, ahol a húsvéti sonka pihent. De nem akarok árulkodni, úgyhogy nem is mondom meg, hogy Kyle megette az egész sonkát, ami nem is sonka volt, hanem egy csülök felgöngyölve. Zoli vette észre a rablást, de nem merte megmondani Anitának, hanem helyette azt mondta, hogy megette az egészet, mert annyira ízlett neki. Zoli általában mindig az igazat mondja, de most nem azt mondta. Ebben azért vagyok olyan biztos, mert ott voltam a helyszínen, és a saját szememmel láttam Kyle-t a sonkával a szájában, de ezt nem árulom el, mert betyárbecsület is van a világon. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy szép a tavasz és mi nagyon szeretünk játszani akár tél van, akár nyár, akár ősz, de tavasszual a legjobb mégis a játék. Én nem tudom, miért van az, hogy tavasszal bizsereg bennünk valami, mintha szét akarna bennünket feszíteni az élet. Nem tudom, honnan veszem ezeket a gondolatokat, inkább el is köszönök a többiek nevében is. Csókolom.