Itt van az ősz, itt van megint, az én véleményem szerint

Nos, az a határozott véleményem, hogy itt van. Tegnap még nem volt itt, mert 32 fok volt délután négykor, de ma végre esett kicsit. Tényleg csak kicsit, a száguldozó falka nyomán felfakad a száraz homok, ami visszaveszi lassan az uralmat, kiszáradnak a szőlők, gyümölcsösök, tán még az akácok is, és a táj félsivataggá kopárul. De azért nem kell elcsüggednünk, valahogyan majd boldogulunk akkor is, mint ahogy boldogultak a felmenőink, még a legzordabb időkben is.
Így vannak ezzel a mi négylábú barátaink is: boldogulnak. De nem ám úgy, mint mi, akik a boldoguláson voltaképpen a túlélést értik, hanem úgy, hogy tényleg boldogok. Most egy különösen boldog falka verődött össze, fiatal, kirobbanó kedvű "bikaborjak". Nasi, Bandika, Brownie, Gréti, Zsömi és Mogyika. Ő, a legkisebb érkezett a legkorábban, már reggel fél nyolckor nyomta a csengőt. Mogyi més sosem volt panzióban, ehhez képest bátor, vagány kiskutya, Nyuszifüllel szűrték össze leginkább a levet.
Utána Brownie érkezett, a kedves,  jóságos, barna bundás medvekutya. Kishíján betörte a kaput lelkesedésében és Veronikával nyomban játszani kezdtek.
Utána jött Nasi, aki szokása szerint előadta, hogy őt nem is érdeklik a többiek, és bevonult a házba, de ez az érdektelenség nem tartott tovább egy negyedóránál, akkor gondolt egyet és kivonult az udvarra a többiekhez.
Nasi nem sokáig volt egyedüli border, mert megjött, vagy inkább beviharzott Bandika és nyomban belevetette magát a közösségi életbe.
Gréti volt a következő érkező, régi barátai valóságos ovációval, barátságos pofanyalogatással fogadták, különösen Breki, az Enikő bundanyírása óta manökenné züllöt. Túl csinos, túl jól öltözött, alig várom, hogy visszanövessze vagabund öltözetét.
Zsömi zárta a sort, az okos, kedves uszkár, aki nem is uszkár, de mégis, annál inkább uszkár, mert egy pedigrés uszkártól mindenki elvárja, hogy úgy is nézzen ki, na de amikor egy nem pedigrés uszkár néz ki úgy, hát azt senki nem várja el, és mégis!
Kint folyik a vacsora utáni fogj meg-elkaplak játék, Marcika őrzi a küszöböt, Breki felügyel mindent és mindenkit, ahogy Bajkáltól tanulta, Mogyi, Zsömi és Nyuszifül bent vannak, na és persze Minyon is.
Jó érzés, hogy újra ennyien vagyunk, hogy újra van falka, hogy újra tele van élettel és jelenléttel a kert. Mert bár vannak, akik ennek az ellenkezőjét állítják, a kutyák igenis jelen vannak! Úgy értem, hogy mint külön, senki mással össze nem keverhető személyiségek. Amint a ma fotózott képeket töltöttem le a telefonomról, találtam egy csomó nyári fotót, amiken nagyon erősen látszik ez a jelenlét. Ha kedvük van, nézzék meg azokat is!