Kicsi, kisebb, legkisebb

Három vendégünk van, Ödön von Linóleum, ő a legnagyobb a kicsik között. A Mester a rágmányok után áttért a kaparásra, formás gödröket kapar a gyepből, nem tudjuk, pocokék mit szólnak hozzá. Ödönke egyébként rendkívül eleven, mindenkit játékra hív vad ugatással és éppolyan önfejű, mint volt. Már nagyon hiányzott az az utánozhatatlan Ödönség, ami csak belőle árad. Kicsiség tekintetében Ödönkét Csaki követi, a yorki-kölyök, aki nem is futkározik, hanem valósággal a föld felett repked szélsebesen. Renkívül intelligens, mindent megért, csupa derű minden megnyilvánulása. Szofika, a csivava a legkisebb a kicsik között, és szinte észrevétlen. Alszik leginkább. De ha rád néz, meghasítja a szívedet a tekintete, és olyankor meg kell simogatni. Ha minden ember naponta simogathatna kutyákat, talán kitörne a világbéke. Hát csak törjön ki!

P. S.: A napközisek mind nagyon jól viselkedtek, úgymint Gömbi, Luci, Mira és Tangó.