Különös barátságaim

Életem legkülönösebb barátságait  felerészben a kutyáknak köszönhetem. Az egyiket. A másikat Cseke Gábornak, őt pedig a huszadikszszad.hu-nak, ahová ő ajánlotta be Elekes Ferenc Gocsovszkiné című regényét. Elekes Frici már a 90-hez közelít, de a köztünk lévő korkülönbség dacára barátokká lettünk. Pedig Marosvásárhely messze van Kecskeméttől, csakhogy a világháló nem ismer távolságokat. Ahogy fokozatosan tárult föl előttem Frici regényeinek, verseinek utánozhatatlan humorú, mélyen emberi világa, úgy szövődött közöttünk barátsággá a szerkesztő-író közötti munkakapcsolat. Sosem találkoztunk, de a leveleinket legtöbbször így fejezzük be: "Ölellek: Frici/vagy Zoli. Anita viszont találkozott vele jó 10 évvel ezelőtt. Valami szakmai jellegű tanulmányúton volt egy busznyi kollégájával - képzelhetjük, miféle szakmaiság lehetett ott a buszon meg a vásárhely-környéki pincékben -, sőt nemcsakhogy találkozott, de ajándékot is vitt neki, ez pedig így történt. Még itthon összeállítottunk egy csomagot, volt abban könyv, Karcsi Vizeimje, CD Frici a verseire szerzett műveimből, szobor Olgitól, talán egy üveg pálinka is és egy levél, amit közösen írtunk neki, mert mind nagyon megszerettük Fricit. Ezt nemcsak úgy írom, hanem tényleg megszerettük. Anitáék este 6 körül érkeztek meg Marosvásárhelyre, és a busz egyenesen ahhoz a parókiához ment, ahol aznap este Frici irodalmi estje volt, amin ő maga is részt vett. Ám az esemény csak 7-kor kezdődött, és a parókia még zárva volt, így Anita fogta magát és a bejárati ajtó kilincsére akasztotta a zsúfolásig telt csomagot. A többit csak elbeszélésekből tudjuk. Fél 7-kor kinyitott a parókia, elkezdtek érkezni a szépirodalomra fogékony barátok, ismerősök, a parókia megtelt érdeklődőkkel, aztán 7-re Frici is megérkezett. Akkor odaadták neki a táskát. Azt mondta később, hogy ez volt élete egyik legemlékezetesebb, legmeghatóbb pillanata. Maga a találkozás másnap történt, mert Anitáéknak este előre szervezett programjuk volt. (Erről is lehet sejtésünk...) Másnak délelőtt 10 órakor találkoztak egy parkban. Frici fehér öltönyben volt, ahogy ez egy igazi íróhoz illik -akkortájt nagyon szerette a fehéret, volt vagy 20 fehér nadrágja -, rögtön fölismerték egymást, Anita azzal kezdte, hogy elnézést kért az ábrázatáért (szervezett esti program), Frici pedig azzal válaszolt, hogy "Nincsen semmi baj azzal az ábrázattal."
 Valahogy úgy van ez, hogy az egyívásúak azon nyomban fölismerik egymást. Frici például amikor egy kollégiumi bálon ielőször találkozott Piroskával - úgy mutatták be őket egymásnak és persze magázódtak, mert akkor ez még így ment, így szólította meg, vagyis ezek voltak hozzá az első szavai: "Piroska, úgy viselkedjen, hogy maga lesz a feleségem." Az is lett .
A másik különös barátságot egy Photi nevű puli hozta el az életembe. Photi Németországban élt a családjával, Ferivel, Annamáriával és a 3 lányukkal, Boróval, Bogival és Brigivel. A megélhetés miatt költöztek oda , egyébként erdélyiek, Feri Imecsből, Annamária Kézdivásárhelyből való. A lányok ott járták az iskoláikat, perfekt beszélnek németül, angolul, de elboldogulnak a franciával és a spanyollal is. Egy nyári napon érkeztek először, amikor épp széles-jókedvű társaság töltötte be a Mexikót. Bejöttek, maradtak egy kicsit és nyomban elbűvöltek mindenkit, különösen az akkor 8 éves Brigitta. Aztán Lakheszisz úgy vezette a sorsuk fonalát, hogy az idén Kecskemétre költöztek. Leginkább a lányok miatt, nem szerették a hűvös, kimért germán világot, hazavágytak. Kecskemét kb. félúton van Németország és Imecs között, innen a szüleiket is könnyebben elérik. Házat azonban még nem sikerült venniük, gondolták, addig ellaknak egy panzióban Katonatelepen. Én meg azt gondoltam, inkább lakjanak itt, ne folyjon el fölöslegesen a pénzük, amit a házra szántak. Orezzel érkeztek, akit Annamária és Brigi mentett meg a szörnyű haláltól tavaly. A kutya csontig volt soványodva, a bőrét véresre mafrrták a bolhák éa a nyakában egy kötél volt akasztva a végén egy rúddal. Nyilvánvaló volt, hogy valaki nemcsakhogy a sorsára hagyta, de el is akarta pusztítani a kutyát. Éjjel mentek vissza érte autóval, aztán hathatós orvosi segítséggel talpra állították Orezt, aki leginkább egy ordasfarkas és egy hiéna kereszteződésének tűnik. A nyár elteltével vissza kellett menniük Németországba, Orezt nálunk hagyták. Minden jól alakult .először.. Aztán kitört a háború. Orez Bajkál pozíciójára pályázott és megtámadta az én drága, öreg, napról-napra gyengülő Bajkálomat, a panzió örökös főnökasszonyát, és nyilvánvaló volt, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában, Orezt elvitték Németországba.  Szóval valamikor június elején megjöttek egy dugig telt utánfutóval, a bútoraik zongorájuk és minden más egyebük Szegeden van egy hangárban. A 3 lány a Gyopárba, Feri és Annamária az Indigóba költözött és elkezdődött az immár második hónapja tartó közös életünk. A legjobb dolgokat mindig emberben méri a Teremtő. Ez a csodálatos család a mi legszebb ajándékunk Tőle. Úgy vagyunk, mintha mindig is együtt lettünk volna, születésünktől fogva. Úgy segítenek mindenben, figyelnek mindenre, úgy kedvesek és szeretetre méltóak, hogy nem direkt azok, egyszterűen csak vannak, és ilyenek. Ilyen a természetük, és ezért életünk legszebb barátságává lettek. Mind a 3 lány zseniális. Boróka rajzol és fest, Boglárka zongorázik és énekel, Brigi pedig... Brigi. Nem nagyon tudok szavakat találni, hogy leírjam ennek a kamaszlánynak a természetét, a kedvességét, a szavainak melegségét, a moizdulatainak báját, a korát meghazudtoló felelősségérzetét, okosságát, munkakedvét, határtalanul áradó fantáziáját, egyszóval őt magát: Brigit. Soha nem találkoztam senkivel, akiből ilyen parttalul és ellenállhatatlanul áradt volna az életöröm, a tisztaság és kedvesség. Dehát mindent elmondanak róla a videóblogjai Életem különleges ajándéka, hogy így, közelről megismerhettem. Minden este 6 körül megnyitjuk a Harap Csárdát, ez pdeig így történik: miután Brigi a kennelekbe vitte a kutyákat, mert vacsorázni csak nyugodtan lehet . megrázza a csengőt, ami azt jelenti, hogy kinyitott a Harap Csárda. Minden elő van készítve, az edények tiszták, a konzerves dobozok az asztalon sorakoznak, kedjük! Én készítem el az adagokat. Brigi viszi ki a vendégeknek. Közben parancsszavak röpködnek a levegőben: Egyes asztal száraz-vegyes speciál, kettes asztal: a konyhafőnök ajánlata, és Brigi szélsebesen hordja ki az ételeket. Minden kutyának jó étvágyat kíván és elmondja, hogy mit hozott nekik. Ez a napunk fénypontja. Miután a kutyák kinyalták a tányérokat, Brigi összeszedi, majd kolompolni kezd, ami annyit jelent, hogy eljött a fizetés ideje. A legtöbb kutya átutalással fizet, de Breki úriember, ő készpénzel. Aztán újra megrázza a csengőt és akkor bezár a Harap csárda. Brigi még elmossa az edényeket, majd indul a dolgára. Ma letöltöttem neki a Bab Bercit és a Mi újság a Futrinka utcában hangoskönyveket, azokat hallgatja. Írt egy édes kis blogot is, de azt még mindig nem töltöttem fel. Elszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy meglesz a házuk és elmennek. De nemcsak az enyém: Anitáé is és a kutyáké is. Kutyának nem lehet nagyobb boldogsága a földön, minthogy Brigi szolgálja föl nekik a vacsorát. Nekünk meg annál, hogy itt van. Hogy itt vannak.

Utóirat: Egyébként mindenki jól van és üdvözli mélyen szeretett gazdiját.