Kutyabarátság

Gréta és Breki barátsága az első találkozásuktól fogva nyilvánvaló volt. Barátság volt ez első látásra, mert az igazi kötődések mindig is első látásra születnek. Jó három éve volt, hogy Gréti ifjú leányként először lépte át a Macskavár küszöbét, és Bajkálnak nyomban felajánlotta feltétlen tiszteletét, Brekinek pedig a feltétlen barátságát, és Bajkál elfogadta, Breki viszonozta. Volt azóta pár kisebb csetepaté, amikben Breki és Gréti mindig Bajkált támogató szövetségesként vett részt. Gréta érkezése mindig valóságos ünnep Grétinél csak úgy, mint Brekinél. Gréti valósággal betör a kertbe, Breki a kapuban várja heves farkcsóválással, a két kutya egymásba kapaszkodik, valósággal megölelik egymást, és az  üdvözlés minden elképzelhető módját bemutatják. Aztán hirtelen fölszívódnak és elkezdik közös csavargásaikat, bejárják a Macskavár minden zegzugát, szimatolnak, bóklásznak, birkóznak. Aztán, ha elfáradnak, leheverednek a nagy fenyő tövébe és pihennek. Sosem hagyják el egymást, olyanok, mint a jó testvérek, mert azok is, méghozzá a legigazibbak, hiszen választották egymást. Ma csatlakozott a duóhoz Nina. Nina nemcsak utánozhatatlan egyéniség, a gyengék védelmezője, de egyben divatikon is, amióta Olgi lerajzolta kalapban, (Nina kisasszony) Ninának azonban úgy tűnik, távolabbi tervei is vannak, szemmel láthatólag a Fald fel Amerikát versenyre szeretne benevezni, úgy játjuk, sikerrel. Tegye csak, a fiataloké a jövő! Bajkál kellő távolságból tűnődve nézi az ifjakat, és hallom, amint ezt sóhajtja: Ó, a régi szép idők...