Ki a hamis?

Szinte kutyátlanok vagyunk. utoljára Benike és Ventó ment haza tegnap, majdnem egyidőben. Azért nem ürült ki teljesen a ház, mert itt a mi négy kutyánk, Veronka, Breki, Marcika és Nyuszifül, és itt van Minyon.
A kutyák tudják, hogy ők idetartoznak, és testvérként viselkednek egymással. És nemcsak úgy viselkednek, de azok is, testvérek. Úgy van ez, ahogyan Déri Tibor világirodalmi rangú regényírónk tartja, hogy az igazi rokonság, testvériség nem feltétlenül a vér szerinti rokonaikkal alakul ki - Déri nem sokra tartotta a saját családját -, hanem azzal, akivel képesek vagyunk mély emberi közelségbe kerülni.
Hát a mi kutyáink mély kutyaközelségbe kerültek egymással, először Veronka és Nyuszifül lettek testvérek. Nemcsak játszanak, kergetőznek, huzigálják egymást a fűben, valóban szeretik egymást. Rendkívül gyengéden harapdálják egymás fülét, nyakát, bundáját, de örömük akkor válik fergetegessé, amikor este Anita hazajön Pestről. Percekig tart az örömmámor, minden kutya ugat, nyüszít, vonyít örömében, miközben felugrálnak Anitára, aztán Veronka és Nyuszifül azonnal elkezd birkózni. Ezzel a birkózással fejezik ki azt az eufórikus örömet, amit Anita okozott nekik azzal, hogy hazajött. Az utóbbi hetekben aztán szép lassan Marcika és Veronka is testvérek lettek. Marcika körábban sosem játszott senkivel, elfoglalta helyét a lépcsőn, és naphosszat vigyázzülésben őrzött bennünket. Hanem mostmár ő is ugyanúgy hempereg Veronkával, mint Nyuszifül, hosszan kurkásszák egymást, a mancsukkal ölelkeznek, aztán birokra kelnek pont úgy vigyázva egymásra, mint Nyuszifül és Veronika.
Úgy látszik, Veronka mindenkit megbabonáz, engem talán a legjobban, napok óta tanítom erre-arra, és mondhatom, egészen rendkívüli az intelligenciája, azonnal megérti, mit szeretnék tőle, és élvezi a tanulást. Tegnap este Minyon kikéredzkedett, már napok óta nem volt kint, mert Ventó miatt szobafogságba kényszerült. Kb. 10 perc múlva kimentem érte és hívtam, de Minyon nem jött. Ekkor kiviharzott mellettem Veronka és elkezdte keresni Minyont a kertben. Céltudatosan szaglászta végig a kért különböző részeit, aztán visszajött és a szemével azt mondta: Zoli, nem találom, én nem tehetek róla. Nem is találhatta, mert Minyon sokszor elkóborol a szomszéd kertekbe, hogy aktuális üzleti ügyeit intézze.
A főnök most Breki, ő lépett Bajkál helyébe. Érezteti is ezt a többiekkel, ők meg ellenkezés nélkül elfogadják az új falkavezért. Istenem, ki gondolta volna 4 éve, amikor Brekit, ezt a szakadt, édes kis vagabundot magunkhoz vettük, hogy egyszer ő lesz majd itt a főnök. Breki gazdája meghalt és magára hagyva tengődött egy kicsi, kietlen udvaron, de szerencséjére jó emberek közelébe került, akik elhozták hozzánk, azaz én mentem el érte. Hiszen akkor még egészségtől duzzadt Bajkál és India is! Brekit Bajkál vette a szárnyai alá, azonnal megértette, hogy Breki nem vendég, hanem egy ágról szakadt új családtag. Tanítgatta, védte, vigyázott rá. Breki lett Bajkál futára. Mindig együtt aludtak és enni is együtt ettek. A múlt nyáron még többet is, mint ami járt volna nekik. Történt ugyanis, hogy a Szigeti családot ide sodorta a jó szél és itt töltötték a nyarat. A Szigeti család legszebb ékszerei a "csajok", ahogy ők mondják, 3 varázslány, közülük a legkisebb, Brigi volt a legvarázslatosabb, talán azért is, mert ő volt itt a legtöbbet. Amikor itt volt, mindig együtt ettettünk, ami nem kis munka volt, lévén sokszor 20-25 kutya is éhesen várta a porcióját. Brigi etetés előtt megkongatott egy vasvödröt, és hangos szóval tudtára adta a világnak, hogy Megnyílott a Harap csárda, ami azt jelentette, hogy kezdődött az etetés. Minden adagot ő hagyott jóvá, a tányérok közepébe mindig tett valami finom falatot és a vízipisztolyával meglocsolta az ételt, ilyenkor mindig rám nézett és azt mondta: Hogy jobban csússzon! Aztán kihordta az ételeket a kennelekbe, kutyaudvarokba, és szívélyes jókívánságok közepette átnyújtotta azt az éhes vendégeknek. Na és amikor Bajkál és Breki következett, akkor Brigi mindig többet töltött a tányérokba, mint a többiekébe, és mintegy magyarázatként azt mondta: Hát ők többet kapnak, mert ők a főnökök, a főnökök mindig többet kapnak.
Rögtön az jutott eszembe, hogy milyen mélyen belénk van vésődve ez a szolgaerkölcs, hogy a főnökök többet kapnak. Nem azért kapnak többet, mert a munkájukkal kiérdemelték, hanem mert főnökök. Nem a rangsorral van a baj, mert az természetesen megvan az élőlények csoportjaiban, anélkül nem tudnának működni a közösségek. De a rangsor mindig valódi teljesítményen alapul. Olyan nincs, hogy a berberoroszlán csak azért viseli a koronát, mert a nagynénje az orrszarvú.
Bár Bajkál vezette a falkát és kétségkívül megérdemelte volna a plusz juttatást, de mi nem ezért adtunk neki repetát, hanem a mi fejünkben lévő szolgabeidegződés miatt: a főnökök többet kapnak.
Persze a kutyák minderről mit sem tudtak, mert a Macskavárban a kutyák köztársaságban élnek, ahol mindenki egyenló annak ellenére, hogy látszólag nem az. Mert az egyik picike, a másik behemót, a harmadik lakli, a negyedik szőrcsomó, az ötödik... szóval mindegyik más, de egyikőjüknek sem jut eszébe, hogy ő több a többinél és neki ezért több is jár mindenből. A kutyák sokkal komolyabban veszik a Szabadság! Egyenlőség! Tetsvériség! hármas jelszavát, mint a képmutató, hamis embernép. Sokszor láttam már kiírva kapukon, hogy Vigyázat, a kutya hamis!
Talán kiírhatnánk sok esetben azt is hogy Vigyázat! Hamis a gazdi

Utóirat: találomra teszek csak ki pár nyári képet.