Macskaváry Breky: Kiskutyakönyv 

                                        I. fejezet, amelyben bemutatkozunk, de más is van benne

Szerbusztok! Elkezdem írni a Kiskutyakönyvet. Azzal kezdem, hogy bemutatkozom. Az én nevem Breki, de nemcsak én vagyok itt kutya, mármint olyan kutya, aki akkor is itt lakik, amikor a többiek nem laknak itt, tehát nemcsak én lakok itt, hanem Bajkál is, aki mindent tud mindenről és vigyáz a többiekre. Rám is, bár énrám nem kell, mert én tudok vigyázni magamra, de Zoliék szerint azért nem árt, ha pluszban még Bajkál is vigyáz rám, mert én kicsit szeles vagyok. Azt tudom, hogy mi az a szél, főleg, ha fúj, de azt nem tudom, hogy én hogy lehetek szeles. De ha Zoliék mondják, akkor biztos úgy van. Itt lakik még Minyon, aki egészen másmilyen kutya, mint mi vagyunk, hosszú, puha léptei vannak és nyávog. Többnyire alvással tölti a napjait, ha néha fölébred, szívesen lekever egy pofont annak, aki épp a közelében van. Minden kutya tart tőle, ráadásul Anita kedvence, úgyhogy még morogni sem szabad rá. Igaz, Anitának mindannyian a kedvencei vagyunk, de Minyon valahogy másképp a kedvence, a fene se érti ezt. A többiek vendégségben vannak itt, hol többen, hol kevesebben. Most például többen, mert itt van Fluffy, Mimike, Tangó, Zserbó, Marci, Pajti, Nina és Süti. Fluffy kicsi és nagyon szőrös, Tangó nagyobb és nem annyira szőrös, Marci még Tangónál is nagyobb és majdnem olyan szőrös, mint Fluffy, Zserbó csak éppenhogy szőrös, de pengevékony, mint Fluffy, Pajti mérsékelten szőrös, mint Süti, Nina meg pont olyan szőrös, amilyennek lennie kell. Zoli szerint én meg olyan vagyok, mint egy fekete, csapzott Dean Moriarty az Útonból. Biztos olyan vagyok, de az egészből csak a feketét és az útont értem. Igaz, Zoli egyszer olvasott nekünk egy könyvből, aminek Úton volt a címe, ebben a könyvben mindenki ment világnak, mint a keceli malac. Mi is megyünk, csak mi nem úton, hanem csak úgy a kertben. A kertet mindenki imádja, a legérdekesebb, hogy még Mimike is, pedig ő a legdrágább hófehér bundában jár, de alig lehet este beimádkozni a házba. Pajti és Tangó is nagyon szeret bóklászni, de az udvari csapat vezére Nina. Nina mindenkivel játszik és beszél. Igen, Zoli azt mondja, Nina nem ugat, hanem beszél. Fakó, mély torokhangon mondja a magáét, de azért nem mindig, szóval nem valami szószátyár. Akkor szólal meg, ha szeretne valamit, vagy ha örül. Például amikor Anita este hazaérkezik, akkor ő a fő ünneplő, igaz, ilyenkor általános az ünneplés. Anita tegnap is hazajött, és mindenki körbeugrálta, Mimike ugrándozott a legtovább örömében. Tangó és Pajti és Süti a farkával beszél. Ők meg se szólalnak egész nap, de a farkukat hol csóválják, hol az égnek szögezik, hol egyenesen tartják. Általában csóválják. Fluffy viszont nemcsakhogy beszél, de kiabál. Pedig ő a legkisebb, és most olyan vékonyka is, de Anita főtt étellel kínálta, és azt mind megette. Hát mit mondjak még? Inkább befejezem mára.