Meg-megáll az idő

Ilyenkor májusban minden évben ezt kívánom. Mármint hogy álljon meg. Az idő. De szerencsére nem áll meg. Fogalmam sincs egyébként, hogy úgy általában mit csinál. Állítólag megy, meg megáll, meg száll, meg múlik, meg repül, meg begyógyít minden sebet, meg a jó ég tudja, mit még. Ha tényleg megállna, holnap nem érnének ide Liliék, mert nem is lenne holnap, csak ma. A ma ma maradna. És akkor hiába várnánk Dért, Mogyorót, Rivert és Kyle-t, és hiába várná a gazdiját Popi, Nuget és Süti. De mondom, mivel az idő nem áll meg, így senki se vár hiába. Egyébként mindenki jól van, élvezi a májusi vérbő illatokat, az erdőt és persze a társaságot. Popi a korát meghazudtolóan fürge és érdeklődő, ma jég játékba is keveredett Tysonnal, a fekete sztefivel, aki ismerkedni volt nálunk. Nuget volt ma az utolsó érkező, mindenkivel barátságos, kedves, szelíd teremtés, nála talán csak Süti szelídebb. Itt volt aztán még Dér, Lédi, Béli és Nikó, de ők csak napköziztek. Most mindketten itt alusznak mellettem a felső nappaliban. Holnap sokadalom lesz, Anita pazar étkeket készít, kétféle kelt kalácsot, libasültet édesburgonyával és szőlőmártással, eperkrémleves, meg még amit addig kitalál. Szép az élet.