Mi történt ma a kertben? (Breki naplója)

Pompás tavaszi napra virradtunk, az egész kertet betölti az orgonaillat. Három vendégünk van most, Bella, Bjuti és Luluka, és három nem vendégünk, Veronka, Marci és én, valamint itt van még persze Minyon is, aki mostanában rászokott, hogy megbokszolja Marcikát. Pedig Marci sosem bántotta Minyont, még csak meg sem ugatta, nem úgy, mint én, mert én már üldöztem is Minyont, amikor Veronka meg Gréti megkergették, de ők se akartak semmi rosszat, csak játszani. Szóval, hogy a szavamba vágjak, délelőtt átmentünk az Indigó kertjébe, mert  Zolinak meg kellett locsolnia a gyümölcsfákat és a fenyőfákat is. Mert nem minden fa egyforma ám, éppúgy, mint a kutyák. Az egyik ilyen, a másik olyan. Mi, kutyák valamiért a vadcseresznyét szeretjük a legjobban, amit Anita ostorfának hív, mert annak a kérge olyan finom, és erő lakik benne. Épp ezért minden kutya kedvenc fája a vadcseresznye. De az Indigóban igazi cseresznyefák vannak, és Zoli elmagyarázta, hogy azokat nem szabad megrágnunk. Ettől függetlenül még megrágnánk, de az igazi csersznyefa kérgében nincs benne az az erő, ami a másikban benne van. Mind átporoszkáltunk Zoli után, és alaposan megvizsgáltunk mindent. Bella leginkább a vakondtúrásokat vizsgálta, Bella egyébként nagyon ügyes, röptükben kapja el a legyeket, és szegény legyek azt se tudják, mi történik velük, amikor hirtelen egy kutyaszájban találják magukat. Aztán van, hogy kirepülnek Belluska szájából. De a ma nem is ez volt a legérdekesebb, hanem a hangyák. Zoli fölemelt a fűről egy régi, korhadó asztallapot, és csak ekkor látszott, hogy az asztallap felhólyagosodott alján nyüzsögnek a hangyák. Szép, kövér, nagytermetű hangyák voltak. Sok hangyát láttam már életemben, de nem törődtem velük, mert a kutyáknak nincs dolga a hangyákkal. De Zolit egészen elbűvölte a látvány. Odahívott bennünket, hogy nézzük mi is, mi történik. Hát az történt, hogy először nagy volt a zavarodás, sok hangya lepottyant a fűbe, de ezek azonnal visszamásztak és elnyelte őket az örvénylő hangyaboly. Látjátok mondta Zoli - azok a fehér kis golyócskák a tojások, most azokat viszik biztonságos helyre. És tényleg, rengeteg hangya cipelte ezeket a kis, fehér golyócskákat az asztallap kirágott belsejébe, ahol biztonságban érezhették magukat. Az egész hangyasereg a tojásokat mentette. Zoli egy darabig még nézte a menekülő sereget, aztán óvatosan visszatette az asztallapot a fűbe.
- Most nem bántjuk ezt az asztallapot - mondta, majd így folytatta: - Majd ha kikeltek a kicsik és elköltözik innen a boly, ráérünk akkor is kidobni.
Olyan furcsa volt, mindannyian éreztük, hogy fontos dologról van szó. Amúgy is, ilyenkor, tavasszal valahogy minden fontosabb, mint máskor. A kert tele van madarakkal, akik már pirkadatkor telecsicsergik a kertet, fontoskodnak, fészket építenek, párt keresnek, szóval teszik, amit az élet minden tavaszán tenniük kell. Én is tenném, csak tudnám, hogy mit!