Száraz november - száraz kutyák

Nagy a népszerűsége manapság a száraz novembernek. Ha netán valaki nem tudná, ez azt jelenti, hogy novemberben nem vedelünk alkoholt, így kímélvén becses belsőségeinket, úgymint májunk és tsai. Nos, ez az ántivilágban elképzelhetetlen volt, lőn ugyanis 1917 október 25-én  a nagyoktóberiszocialistaforradalom - a továbbiakban NOSZF -, és erre az utólag kreált mítoszra a szocialista országok, élükön a nagy Szovjetunióval, minden év november 7-éjén emlékeztek. November 7-e a legnagyobb állami ünnepünk volt egészen az 1989-es rendszerváltásig. Minden iskola, üzem és közintézmény lesujtó kulturális műsorokkal magasztalta  a gyarmatostó Szovjetunió születésnapját, bárha maga a Szovjetunió - egyedüli országként kötelező volt kitenni a határozott névelőt! - csak 1922-ben alakult meg. Az ünnep fénypontja a jutalomosztás és az azt követő üzemi-vállalati vacsora és ereszdeleahajam volt. A dolgozók a vezérigazgatótól a portásig ittak, mint a kefekötő, szóval, ha valaki azidőtájt előállt volna ezzel a száraz novemberrel, hát jól fejbekólintották volna valami jóféle gyári kalapáccsal. Ráadásul a kocsonyaszezon is novemberben kezdődött, és hát a kocsonya is miféle dolog lett volna már fröccsözés nélkül. Aztán ott volt még a Katalin nap 25-én. Régen a Katalin tucatnév volt, úgyhogy a fél ország Katalinozott, és hát tudjuk, hogy a névnapozások mivel jártak régen: ivászattal, vedeléssel. Szóval novemberben több soron is kötelező volt inni, úgyhogy száraz novemberről szó sem lehetett. Most viszont száraz a november, de nem úgy. Négy hónapja egy csepp eső nem sok, de annyi sem esett itt, úgyhogy nemcsak a kert száraz, de a kutyák is azok. Pedig novemberben illene kicsit csatakosnak lenni szeretett négylábúinknak esőtől, ködtől, szitálő őszi harmattól. De most mindenki száraz. Nem mindenkin látszik amúgy a csatak, attól függ, ki milyen bundát visel. A legcsatakosabb látványt kétségkívül Bogi nyújtja, a 11 hónapos komondorunk, szépséges fehér bundája nagyon megsínyli a csapadékot, lett légyen az akármilyen formájú is. Samu rövid, tömött bunbdát visel, amin akkor se látszana a csapadék, ha zuhogna az eső, merthogy Samu hozzám van nőve, így csak akkor ázna el, ha kiállnék az udvarra esőben, de egyelőre nem szándékozom ilyet tenni, jövő májusig legalábbis biztosan nem. Samu féltékenyen őriz engem és bármilyen méretű kutyának nekimegy, ha az túl közel jön hozzám. Veronkánk, mint a vizslák általában, kerül minden nemű nedvességet, általában bent lebzsel a nappaliban. Veronka lebilincselően kedves és eszes kutya, mindenkit magával ragad a játékossága, okossága, csalafintasága. Ő az, aki minden új érkezőbe lelket ver azzal, hogy megnyalogatja az új vendég pofáját és játszani hívja. Nyuszifül a legjobb barátja, a két kutya mélyen megszerette egymást, minden nap birkózbak egy jót. Nyuszifül egyre inkább Anita kiterjesztéseként érzékelhető, ha nem ülhet a szoknyáján, rázendít - továbbra is a Toscát gyakorolja -, amitől a környéken élők haja az égnek áll. Két pici vendégünk van még, Bella és Luna. Bella, a ragyogó bundát viselő törpetacsi igazi szemlélődő típus, a fenti nappali kanapéja a főhadiszállása, leginkább csak Veronika tudja lecsalogatni onnan egy-egy játék erejéig, így őt sem fenyegeti az őszi nedvesség. Luna a legkisebb, nemhiába csivava:) Okos, bátor, rebbenékeny kiskutya, a franciaágyon alszik a takaró alatt, akárcsak Belluska. Bajkál és Breki bírják a csatakot, igaz ilyenkor, novemberben már Bajkál is bent alszik, öreg tagjainak már nem esik jól az őszi hideg. Amúgy szép ez a november, délelőtt-koradélután szikrázó napfény, este köd, minden olyan csehovi. És szárazak a kutyák.