Nyár van. Még mindig. (Breki naplója)

Zoli azt mondja, írjam meg ezt a nyarat. Dehát hogy kell azt? Mindegy, leírom, ami az eszembe jut. Meleg van. Ez nem jutott az eszembe, anélkül is érzi mindenki. Zoli ma vett két kék kutyamedencét, így mostmár 4 medencénk van, jól megy a strandolóknak! Én nem szeretek fürdeni, Marcika se szeret, de Veronika és Nyuszifül nagyont szeret. De mások még náluk is jobban szeretnek. A legjobban Mázli szeret pancsolni, de ő már hazament a múlt héten. Hát, annyi kutya volt itt, hogy fel se tudnám sorolni őket. Kyle és River ma mentek haza, de jönnek még. Nagyon meghíztak, miután kiették Zoliékat a vagyonukból. Kyle mindig tűljár Zoli eszén, így aztán övé lett a babgulyás, a tarja és a finom pacal, meg az egész doboz zsír. Hiányoznak, de még jobban hiányzik Boglárka és Louison. Június óta itt voltak, az Indigóban laktak, locsoltak, kertészkedtek, esténként pizzát sütöttek a Mexikóban a kemencében, és szerettek bennünket. Nagyon szerettek, ezt minden kutya megérzi, tudja, hogy ki szereti és ki az, aki csak űgy elvan velük. A gyerekek - Zoliék így hívták őket - minden reggel, amikor átjöttek a macskavári kertbe, leguggoltak hozzánk és szeretgettek mindannyiónkat. Ez azért fontos, mert sok ember nem szeret mindenkit, de Boglárka és Louison mindenkit szeretett. Nagyon hiányoznak,, olyan üres lett itt minden nélkülük. A legjobban Nyuszifül szomorkodik, reggelente odaül az Indigó kis kertkapujához, szemeit a kék ajtóra szegezi és várja, hogy kijöjjenek a barátai. De nem jönnek.. Nyuszifül mostmár mindig várni fogja őket. Ó, nagyon sok minden történt velünk június óta, de a legfontosabb, ami történt, hogy együtt voltunk. De mostmár külön vagyunk együtt. Ők valahol messze, mi meg itt a Macskavárban. Én azt szeretném, hogy mindig legyünk együtt.