Szeptemberi lézengők

Még mindig szokatlan, hogy kevesen lettünk. Most 4 vendégünk van: Nacho és Bean, Nudli és Boglárka. Boglárka lassan 9 hónapos lesz, két hónapja van nálunk, csak hétvégekre tudják hazavinni a gazdái. Úgy látom, lassan kezdi azt hinni, hogy ez az otthona, bár amikor péntek délután megérkezik az imádott Dórija, minenről megfeledkezve tombol örömében. Nudli most van nálunk először, talán egy vizsla és egy tacskó találkozásából született, kivételesen intelligens, kedves kiskutya. Mindenkivel barátkozik, kivéve Minyont, a macsknkat. Ha teheti, Minyon után ered, de Minyon nem ijed meg tőle, szembefordul vele és behúz neki egyet. Minyon amúgy majdnem minden kutyának behúz, még Boglárkának is, pedig hát ő mégiscsak egy komondor. Nudli engem választott mentorául, az éjszakákat is velem tölti a kanapén a lábamhoz kucorodva. Igen, a kanapén, mert a franciaágyból kitúrt engem - no nem Abigail Mitchell (Columbo: Kapj el, ha tudsz!), hanem - Veronika és Nyuszifül. Nacho és Bean változatlanul tökéletesek és imádni valóak, dehát ezt már megszoktuk tőlük, és hát ők terápiás kutyák, papírjuk is van róla. A terápiás kutyákról ezt írja az AI: "A terápiás kutyák kiképzett, vizsgázott ebek, amelyek gazdáikkal együtt vesznek részt állatasszisztált terápiákban, segítve emberek fizikai, érzelmi és szociális fejlődését. Fizikai és mentális betegségek kezelésében, szociális készségek fejlesztésében (pl. autizmussal élő gyermekeknél), valamint idősotthonokban, kórházakban és iskolákban nyújtanak támogatást. A terápiás kutyák kiválasztásánál fontos a nyugodt, barátságos és kiegyensúlyozott temperamentum, és minden kutya-gazda párosnak vizsgát kell tennie, hogy bizonyítsa alkalmasságát a munkára."
Nacho szeméből mély szeretet és megértés árad, Bean pedig folyton csak mosolyt fakaszt az ember szívében a külsejével, a lényével. A kert állandó lakói is jól vannak, Bajkál Brekivel szokás szerint felügyel mindent, Veronika a fő játékmester, Nyuszifül a nótafa, Luca pedig a szőrös, négylábú néni, aki folyton játszani szeretne a kicsikkel, de azok meg épp nem akarnak vele játszani. Még mindig nyár van, pedig... A hajdanvolt szeptemberekre gondolok, amikor a kertekben már az ősz fészkelődött, mert a nyár ellobant már. Most meg még javában lobog.