Szezonvég

Hát vége lett ennek a szezonnak is. Már csak három vendégünk van: Gréti, Boglárka és Bogyó. Sokszor gondlotam vágyódva erre a nyár sűrüjében, hogy csak három kutya legyen, aztán most tessék: itt van.  A nagy üresség.  A kertben is, bennem is. Kedves kutyáim, nagyon hiányoztok! Hol van River és Kyle, hol van Emma és Gongi, hol van Vento és Hero és a barna Emma, hol van Beni, Lüszi, Panka, Mira és Fifike 1, 2 és három? Hol vannak a picik, hol vagytok ti mind, akik itt jártatok ezen a nyáron és megkarcoltátok a szívemet és minden napomat szeretettel és barátsággal töltöttetek meg? Megszelidültek a nyár vad kutyahullámai, mostantól újra szelíd csobogásként jönnek majd a kutyák, de jönnek! Ebben a nagy ürességben az imént írtam ezt a négy sort: 

Kutyaének

Lennék bár kivert kutya én,
fajtiszta sáros keverék,
Bár lennék szív éles kése,
Hűséged vad szűkölése.